Vers - Érzés

Sziasztok! :) Ezt a verset még költészetnapjára írtam, remélem tetszik majd nektek! :)Véleményetekre kíváncsi vagyok. :) Ha van, osszátok meg velem!

Író: S. Aoi
Címe: Érzés


Remény, még mindig élsz bennem,
 Miért nem távozol keletebbre?
 Nem kellesz már nekem, szinte
 Mindent feladtam, nincs miért
 Élnem, ha az élet úgy akarta.

 A madár is elszáll, hisz ezt rendelte a sors,
 Minden jóban mindig van valami rossz.
 Mindennek vége, nincs szükségem rád,
 Csak távozz már, sok ember vár rád!
 Szavamra elhallgatsz, a szél feltámad;

 Egy ember szíve új búra támad.
 Ki ez az ember? Mi ez az érzés?
 Nem úgy volt, hogy nincs olyan, hogy „szükség”?
 Érzés bólint, kacarászik, boldog,
 Miközben más reménytelenül behódol.

 Megérteni próbálom, de még mindig nem értem;
 Mi jó abban, ha mindennek egyszer vége?
 Megszólal egy hang, mi igencsak ismerős,
 S elsusmorogja drága, dicsőítő magyarázatait:

„Élet úgy szép, ha van benne jó,
 A jót úgy élvezed, ha van benne valami kosz.
 Megtisztítani felesleges, mégis akarod,
 Oka, hogy jobb dolgok felé nyújtod a karod.”

Ember bólint, mintha értette volna;
Atyjának mindig és mindenhol igaza van.
Ráeszmélt a jóra, a rosszra,
Még a borzalmas érzést is megtartotta.